"Mind fület, szájat, orrot, mellyet, czeczet, mind talpig el tapogattya"
A 16. század végén így ír Bornemisza Péter, az Ördögi kísértetekben, amikor a táncolással együtt járó szabadosságról szól és ezzel a táncolás ellen szólít fel: „Ki barát tánctzot kezd, ki tapogatós tántzot És azba mind fület, szájat, orrot, mellyet, czeczet, mind talpig el tapogattya, És ugy izgattya a sátán sok féle fertelmességre”

Táncosok Éleskő váránál. 1686.

Balassi Bálint 1579-1582 között négy évet szolgált az egri várban 50 lovas hadnagyaként. A vitéz költő sokszor ivásnak és duhajkodásnak adta a fejét. A feljegyzések szerint 1580-ban egy jójárású lovat ígért egy bizonyos Rédey Bonaventura nevű kétes hírű egri vitéznek, aki nyilvánosházat tartott fent, ha a nála lakó három lányt elviszi hozzá. Ezekről a lányokról aztán kiderült, hogy kibontott hajjal ettek és ittak, valamint egyikük ráadásul hajdúmódra (more haydukorum) táncolt. Ez nem volt egyedi eset, amit bizonyít Kemény János erdélyi fejedelem önéletírása, melyben megemlíti, hogy 1610 táján dajkája jó énekes, hajdútáncos katona asszony volt, de nagy dicsérettel emlegették Debrecen város jó hajdútáncos asszonyait is a XVII. században.




A Vásárhelyi-daloskönyv egyik táncnótája, amely az Ungaresca dallamára énekelhető.

Egy szép táncot jókedvemből, Szép szerelmem, küldek,
Kit gyakorta én magamban Tenálad éneklek,
Táncolok, veled örülök, Vígan tetszik, hogy repülök, Nagy boldogul élek.

Boldog vagyok, mert hogy szeretsz, De boldogabb lennék,
Ez újonnan szerzett táncban Ha ketten mehetnénk,
Veled együtt ha lehetnék, Együtt táncba mennék.

Boldog szemek, kik ezt látják, Lábak, kik ezt nyomják,
Fejér színű szép sarukat Sarkok kik hordozzák,
Keskeny derekat kik hordoznak, Gyenge kart is tapogatnak. És az mint akarnak.

Irodalom:
Eckhardt Sándor: Az ismeretlen Balassi Bálint, 1943. 100.
Takáts Sándor.: A magyar múlt tarlójáról
Szabolcsi Bence: A magyar zene évszázadai