Hadizene
Európai hadizene és tánc a XVI-XVII. században
2014. március 1., szombat

A török hadizene

részlet Sudár Balázs tanulmányából:
A török hadizenészek háborúban - felvonuláskor és az ütközet során - a zászlók tövében játszottak, lelkesítették a muszlim katonaságot.
Békeidőben a szultán vagy a helyi katonai-közigazgatási vezető udvartartásának fényétemelték: követfogadások, felvonulások, ünnepek alkalmával muzsikáltak. Ezen kívül minden nap, meghatározott időben "térzenét" adtak, nyilvánosan játszottak néhány hangszeres darabot (fászl) egy arra alkalmas toronyban. Legfontosabb hangszerük a zurna - a mi töröksípunk őse -, amely a dallamot játszotta. Ehhez egyenes trombita (boru, nefir)szolgáltatott burdon kíséretet. Az együttest ütősök egészítették ki:kétfenekű dobok (davul), kis üstdob-párok (nakkáre), cintányérok (zil). Nagy, ló-vagy tevehátra való üstdob-párokat (kösz) csak a szultáni zenekarban használtak. A repertoár a klasszikus zeneszerzők műveiből került ki.
A Hódoltság hadizenéjéről számos forrás beszámol: követek, utazók emlegetik a fülsiketítő fogadtatást, török krónikások írnak az ellenséget megfélemlítő mehterhánéról (hadizenekarról). A zsoldlisták és a timár defterek alapján pedig név szerint is megismerkedhetünk egy sor hadizenésszel. Megállapítható, hogy minden jelentősebb katonai és igazgatási központban működött hadizenekar. A 16. század közepén nem volt ritka a 6-8 főből álló együttes, ezek azonban a század végére 2-3 főre olvadtak. Feltehetőleg nem a zenészek fogytak el, csupán átkerültek a pasák és bégek személyes udvartartásába, a központi kimutatások ezért nem emlékeznek meg róluk. Egy-egy tartományon (vilájet) belül legfőbb elöljárójuk a mír-i álem (a zászló emírje), az egyes zenekarok élén pedig a mehterbasi - az első zurnás - állt.

Bővebben itt:
Sudár Balázs - Csörsz Rumen István: "Trombita, rézdob, tárogató..." (A török hadizene és Magyarország). Enying, 1996.